A Tinódi őrsöt pártfogásba veszi az iskolaigazgató és engedélyezi a tábort. Igaz mást nem is csinál, így a fiúknak mindent maguknak kell megszervezni, ami nem könnyű feladat. Ahogy Kiss úr naplójában megírta "A bonyodalmat egy kisbaba okozta, aki kis híján keresztülhúzta a számításainkat." Pedig a céltól, Öregvisnyótól semmi sem tántoríthatja el a diákokat.

"Amikor mi, hatodikosok elhatároztuk, hogy a Balaton helyett Öregvisnyóra megyünk indiántáborba, sok mindenre gondoltunk, de arra álmunkban sem, hogy Husza pajtás, a két Magdi néni, Sáfrány és Kisamác személyes sértésnek veszi a tervünket. Pedig nem akartunk rosszat senkinek, csak magunk gondoskodni magunkról, azt csinálni, amihez éppen kedvünk van. S főleg játszani. Sokat, mindig. Szerencsére a diri bácsi engedélyezte a tábort. De nem ért rá velünk törődni. Így aztán május végén még mindig ugyanott tartottunk, ahol két héttel korábban..."

"Ahhoz, hogy ne csak fecsegjünk a táborról, de el is jussunk Öregvisnyóra, s ezzel megnyerjük a csatát, többek között pénz kellett. Szereztünk hát, ahogy tudtunk. De csak nagyon lassan gyűlt az a pénz. Közben a termelőszövetkezet kiselejtezett egy traktort. Éppen azt akartuk szétvágni, hogy eladjuk ócskavasnak, amikor megszületett a nagy ötlet: vágjuk meg a szövetkezetet: tőle kérjünk pénzt!"

"Amikor mi, a szénási iskola hatodikosai elhatároztuk, hogy a balatonszemezdi sörgyári üdülő helyett indiántáborba megyünk, nem is sejtettük, hányféle akadályt kell leküzdenünk. De szép sorjában mindent elintéztünk. Volt egy táviratunk, s az állt benne: mehetünk Visnyóra, akár az egész iskola. Az igazgató bácsi engedélyezte a tábort. Már pénzünk is volt, sátrunk, felszerelésünk: a szövetkezet levele sorra kinyitott előttünk minden kiskaput. Viszont még mindig nem volt kísérőnk. S akkor Gerének eszébe jutott Gyalog Anti, a katona..."

A lányok kényelmesen berendezkednek az erdészházban. A fiúk felállítják a sátrakat, megszervezik az őrséget. Gyalog Anti megkezdi az örökös sorakoztatást és gyakorlatozást...

"Végre elérkezett a pillanat, hogy nagy tervünket megvalósítsuk; a Balaton helyett elindultunk Öregvisnyóra, indiántáborba. Volt már pénzünk, felszerelésünk, sátrunk, toll a hajunkba? S kísérőnk egy klassz katona. Ám Gyalog Anti mindjárt az indulás után kijelentette: rosszul választottunk, nem lesz törzsfőnök az indiántáborban. De ha nekünk megfelel, szervez egy olyan honvédelmi tábort, hogy megemlegetjük? Erre Regős azt mondta, ő kiszáll a buliból. Mire az a mafla Dagi elkezdte kidobálni az ablakon a csomagjait. Erre aztán Anti mindenkit leszállított. Még szerencse, hogy a barátja arra furikázott a teherautójával, felszedett bennünket s bevitt a városba, az állomásra. Ott azonban a katona addig gyakoroltatta velünk a sorakozót, amíg le nem maradtunk a másik vonatról is..." (Részlet Kiss urrr naplójából)

A teljes anarchiának egy hatalmas vihar vet véget, s utána megtörténik a nagy kibékülés. Anti belátja, hogy nem lehet a fiúkkal úgy bánni, mintha katonák lennének. A fiúk is megértik, hogy rendre, szabályokra a táborozás ideje alatt is szükségük van...

Gyalog Anti és az őrs tagjai végre megbékülnek egymással, másnap azonban egy katonai járőr letartóztatja Antit, és bekíséri a parancsnokságra. A táborozók azt hiszik, hogy vezetőjüket elrabolták. A fiúk mozgósítják a falut, az erdészetet és még a katonaságot is Anti keresésére...

"Volt valaha egy szép tervünk: a Balaton helyett indiántáborba megyünk. S mi lett belőle? Sorakozó, körletrend, foglalkozás. Csoda, ha fellázadtunk és otthagytuk a Gyalogbékát? Szabadok voltunk végre, mint a madár. Nem parancsolt senki, egymásnak sem fogadtunk szót. Mindenki azt csinált, amit akart. Este aztán jött a vihar, az eső kiöntött bennünket, akár az ürgéket." (Részlet Kis urrr naplójából)